A dal azt az érzést dolgozza fel, mikor a tini kortól egyre messzebb kerülő hős feleleveníti a dicső rockzenei múltat, nosztalgiázik, s könnyeivel küszködve már- már visszahozhatónak véli a tegnapot.
(Amúgy figyelni fogom a slágerlistát, s ha valakit azon kapok, hogy költeményemet használva pöffeszkedik ottan, abból komoly baja lesz az illetőnek!)
Régi gardrób
Régi Puma cipőm hol vagy?
Volt belőled húsz darab!
Nosztalgiám most már oly nagy,
Lábamra hadd húzzalak!
Áldott suszter mesterműve,
A pecóba' ott rohad,
Rokkos lábon lett elnyűve,
Lázadtam benn jó sokat.
Refr.:
Hajhagymáimnak számábul gyököt vont az idő,
Áltatgatom magamat, hogy egyszer újra kinő.
Szűk farmerom is majd rámjön, pont úgy, ahogy régen
Koros rokkos múltat idéz, át időn és téren.
Óóóóuóóóó, jeeeeeejeeeeejeeeee!
Régi farmermellény hol vagy?
Firkált hátú, jó kopott...
Rajzolt ördög rajtad volt nagy,
Csorba szarvú, foltozott.
Áldott szabó csúcsterméke,
Vállfán eszik a molyok,
Kit érdekel, ide véle!
Sálat meg majd horgolok!
Solo
Refr.
Régi dzsekim bőrből, hol vagy?
Sehol? nocsak, érdekes...
Ja, igaz, az műbőr volt csak
Ilyen vegyi képletes...
Áldott fröccsöntőnek műve,
Merre lehet, hol zörög?
Felöltöm és leszek tűle
Mint a rock, pont oly örök.
Refr.
